Pipacs a mezőről?

Elmaradhatatlan virága a nyári tájnak, a vörösen ragyogó pipacs, mely hazánkban őshonos.
Szántók szélén, parlagon hagyott földeken bukkan elő.

 

Ma már a mezei pipacsot magvetéssel kertünkbe is telepíthetjük. Különösebb gondozást nem igényel. Napos, világos helyen egy átlagos kerti talajban is jól érzi magát.

A keretembe nem ültettem, de legutóbb vásznamra festettem egy csokornyit.

Ha pipacsaim beszélni tudnának, elmondanák az izgalmat, a szeretetet, mellyel szirmaik kinyíltak és szőrös száraik vizes kancsóba merültek.

Megsúgnák a borzongató várakozás örömét, melyet átéltek míg helyükre nem kerültek.

 

Hol a helye a festménynek?

Ott, ahol egy leány minden évben pont a legforróbb nyári napok egyikén ünnepli születésnapját, kedvence a mezei virág – köztük a pipacs!

Tündöklő mezei virágszál ott, ahol tűz a nap, szikrázóan forró a levegő és boldog a szív, mert otthon van.

 

A valóságban a pipacs nem a vázában érzi jól magát, itt a vásznon azonban bármi lehetséges!

Feszített vászonra készített festményemet alapozás után akrilfestékkel festettem, majd utolsó rétegben olajfestéket használtam. Így az olaj kellemesen krémes hatása is megjelenik a vásznon és a kép gyorsabban szárad, mintha az alapoktól olajjal festettem volna.

 

Az akril-olaj jó kis páros, azonban vigyázni kell a sorrendre! Akrilra az olaj gyönyörűen „fekszik”. Míg ha az olajjal festett rétegre akrilfestékkel festünk, idővel a festett felület töredezni, repedezni fog.
Persze lehet, hogy pont ez a cél! – akkor rendben van.